en
| Old | New | ||
|---|---|---|---|
| 1 | # Lucaniai vörösalakos nestoris | 1 | # Lucaniai vörösalakos nestoris |
| 2 | 2 | ||
| 3 | [Szépművészeti Múzeum](https://bu.hu.museum-digital.org/ | 3 | [Szépművészeti Múzeum](https://bu.hu.museum-digital.org/?t=institution&instnr=89) |
| 4 | Gyűjtemények: [Antik Gyűjtemény](https://bu.hu.museum-digital.org/ | 4 | Gyűjtemények: [Antik Gyűjtemény](https://bu.hu.museum-digital.org/?t=sammlung&instnr=89&gesusa=533) |
| 5 | Leltári szám szerint: ANT_50.191 | 5 | Leltári szám szerint: ANT_50.191 |
| 6 | 6 | ||
| 7 | Leírás | 7 | Leírás |
| 8 | Az agyagvázák vörösalakos technikával való díszítése Athénban kezdődött a Kr. e. 530–520 körüli években. Egy évszázadon keresztül az athéni mesterek voltak a műfaj szinte versenytársak nélküli művelői. A Kr. e. 430 körüli években azonban a Spártával súlyos háborúba keveredett Athénból kiváló vázafestők és fazekasok költöztek át Dél-Itáliába, és ott a tengerparton alapított görög városokban folytatták működésüket. A vázafestészet egyik legnagyobb és legkorábbi itáliai görög központja Lucania (a mai Basilicata tartomány) legjelentősebb görög városa, Metapontion (ma: Metaponto) volt, a műfaj lucaniai iskolájának a szülőhelye. Metapontóban az ásatások során feltárt fazekasműhelyek tanúsága szerint valamivel korábban kezdődött az eleinte szorosan az athéni előképeket követő, majd egyre önállósodó vörösalakos vázafestészet, amely azonban kezdettől szoros kapcsolatban állt a tarantói-apuliai iskolával, és mindinkább annak hatása alá került. A Kr. e. 4. század közepére lényegében kimerült a lucaniai vázafestészet önálló mondanivalója, addig azonban, főként Metapontóban, jól felismerhető mesterek sora dolgozott.Az úttörő lucaniai festők utolsó jelentős tanítványa volt a budapesti váza díszítője, aki korai és késői korszaka egy-egy kiemelkedő művének őrzési helyéről kapta a „Brooklyn–Budapest"-festő elnevezést. Működésének ideje a Kr. e. 380 és 360 közti évekre tehető, késői korszakának névadója, a budapesti váza Kr. e. 370–360 körül készült. A vázatípus a 19. században kapta a nestoris nevet: tévesen Nestór Homérosz Iliászában leírt serlegének formáját vélték felismerni benne. Valójában a Salentói-félszigeten, az Itália délkeleti sarkában élt messapusok helyi vázaformájának, az ún. trozzellának volt a változata, amelyet jóformán csak lucaniai műhelyekben készítettek. Az eleinte szögletes és korongokkal (innen a trozzella elnevezés) díszített edény lassanként elgörögösödött, és elvesztette eredeti helyi vonásait. Fejlődésének utolsó szakaszát képviseli a budapesti váza.A nestoris hátsó oldalán az Athénból átvett szokás szerint három köpenyes ifjú alakja látható. Ezeknek a konvencionális alakoknak a részletei, a ruhák díszítése, a testtartás, a hajviselet kitűnően alkalmasak a mesterkéz meghatározására. A váza fő mondanivalóját a főoldal háromalakos jelenete fogalmazza meg. Középen az ifjú Dionysos ül köpenyén, egyik kezében thyrsossal, a másik kezét a vele szemben álló köpenyes nőalak elé nyújtja, aki leengedett jobbjában boroskancsót tart, baljával pedig kétfülű ivóedényt, kantharost nyújt az istennek. A jelenet jobb szélén a két oszlop a rajtuk levő szalag alapján síremléknek értelmezhető; a helyszínt így temetőbe helyezik, az egyik oszlopnak támaszkodó satyros pedig a dionysosi atmoszférát hangsúlyozza. Az ábrázolás valószínű értelmezése tehát a nőalak által képviselt halott befogadása Dionysos kísérőinek sorába, akik, mint misztériumának beavatottjai, haláluk után végképp az isten szolgálatába szegődtek. A váza tehát eredetileg is sírba tételre készült.SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY szövege nyomán | 8 | Az agyagvázák vörösalakos technikával való díszítése Athénban kezdődött a Kr. e. 530–520 körüli években. Egy évszázadon keresztül az athéni mesterek voltak a műfaj szinte versenytársak nélküli művelői. A Kr. e. 430 körüli években azonban a Spártával súlyos háborúba keveredett Athénból kiváló vázafestők és fazekasok költöztek át Dél-Itáliába, és ott a tengerparton alapított görög városokban folytatták működésüket. A vázafestészet egyik legnagyobb és legkorábbi itáliai görög központja Lucania (a mai Basilicata tartomány) legjelentősebb görög városa, Metapontion (ma: Metaponto) volt, a műfaj lucaniai iskolájának a szülőhelye. Metapontóban az ásatások során feltárt fazekasműhelyek tanúsága szerint valamivel korábban kezdődött az eleinte szorosan az athéni előképeket követő, majd egyre önállósodó vörösalakos vázafestészet, amely azonban kezdettől szoros kapcsolatban állt a tarantói-apuliai iskolával, és mindinkább annak hatása alá került. A Kr. e. 4. század közepére lényegében kimerült a lucaniai vázafestészet önálló mondanivalója, addig azonban, főként Metapontóban, jól felismerhető mesterek sora dolgozott.Az úttörő lucaniai festők utolsó jelentős tanítványa volt a budapesti váza díszítője, aki korai és késői korszaka egy-egy kiemelkedő művének őrzési helyéről kapta a „Brooklyn–Budapest"-festő elnevezést. Működésének ideje a Kr. e. 380 és 360 közti évekre tehető, késői korszakának névadója, a budapesti váza Kr. e. 370–360 körül készült. A vázatípus a 19. században kapta a nestoris nevet: tévesen Nestór Homérosz Iliászában leírt serlegének formáját vélték felismerni benne. Valójában a Salentói-félszigeten, az Itália délkeleti sarkában élt messapusok helyi vázaformájának, az ún. trozzellának volt a változata, amelyet jóformán csak lucaniai műhelyekben készítettek. Az eleinte szögletes és korongokkal (innen a trozzella elnevezés) díszített edény lassanként elgörögösödött, és elvesztette eredeti helyi vonásait. Fejlődésének utolsó szakaszát képviseli a budapesti váza.A nestoris hátsó oldalán az Athénból átvett szokás szerint három köpenyes ifjú alakja látható. Ezeknek a konvencionális alakoknak a részletei, a ruhák díszítése, a testtartás, a hajviselet kitűnően alkalmasak a mesterkéz meghatározására. A váza fő mondanivalóját a főoldal háromalakos jelenete fogalmazza meg. Középen az ifjú Dionysos ül köpenyén, egyik kezében thyrsossal, a másik kezét a vele szemben álló köpenyes nőalak elé nyújtja, aki leengedett jobbjában boroskancsót tart, baljával pedig kétfülű ivóedényt, kantharost nyújt az istennek. A jelenet jobb szélén a két oszlop a rajtuk levő szalag alapján síremléknek értelmezhető; a helyszínt így temetőbe helyezik, az egyik oszlopnak támaszkodó satyros pedig a dionysosi atmoszférát hangsúlyozza. Az ábrázolás valószínű értelmezése tehát a nőalak által képviselt halott befogadása Dionysos kísérőinek sorába, akik, mint misztériumának beavatottjai, haláluk után végképp az isten szolgálatába szegődtek. A váza tehát eredetileg is sírba tételre készült.SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY szövege nyomán |
| 9 | |||
| 10 | Ismeretlen festő (működött i. e. 380 és 360 között) | ||
| 11 | 9 | ||
| 12 | Anyag/ Technika | 10 | Anyag/ Technika |
| 13 | Agyag / | 11 | Agyag / |
| 19 | 17 | ||
| 20 | 18 | ||
| 21 | - Készítés ... | 19 | - Készítés ... |
| 20 | + ki: [Ismeretlen festő (működött i. e. 380 és 360 között)](https://bu.hu.museum-digital.org/?t=people&id=85201) | ||
| 22 | + mikor: Kr. e. 370-360 | 21 | + mikor: Kr. e. 370-360 |
| 23 | 22 | ||
| 24 | ## Kulcsszavak | 23 | ## Kulcsszavak |
| 25 | 24 | ||
| 26 | - [görög](https://bu.hu.museum-digital.org/ | 25 | - [görög](https://bu.hu.museum-digital.org/?t=tag&id=61081) |
| 27 | - [váza](https://bu.hu.museum-digital.org/ | 26 | - [váza](https://bu.hu.museum-digital.org/?t=tag&id=48964) |
| 28 | 27 | ||
| 29 | ___ | 28 | ___ |
| 30 | 29 | ||
| 31 | 30 | ||
| 32 | Rekord frissítve: 202 | 31 | Rekord frissítve: 2021-11-27 10:51:47 |
| 33 | [CC BY-NC-SA @ Szépművészeti Múzeum](https://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/4.0/deed.hu) | 32 | [CC BY-NC-SA @ Szépművészeti Múzeum](https://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/4.0/deed.hu) |
| 34 | 33 | ||
| 35 | ___ | 34 | ___ |
A budapesti Szépművészeti Múzeum 1906. december 1-jén, Ferenc József osztrák császár és magyar király jelenlétében nyitotta meg kapuit. Története...
